A Nagy-Gerecse csúcs

A Gerecse-hegység a Dunazug hegyvidék legnyugatibb részét képezi. Az átlagos magassága 400m, legnagyobb csúcsa pedig a 634m magas Nagy-Gerecse csúcs. A Pilistől nyugatra helyezkedik el, a Dunamenti területek mezsgyéjén.

A 850km2-es területét túlnyomórészt dachsteini mészkő, kisebb részt pedig felső triász kori dolomit alkotja. A Talajképező tényezők hatására többnyire erdő fedi, melynek nagy részét a gyönyörű bükkösei adják. Az sem elhanyagolható, hogy a hegység több, mint 300 barlangot tartalmaz.

Mi a Közép Gerecsében található Nagy-Gerecse csúcsra fogunk felmenni, amely többek között a Kis Gerecse, és a Bánya-hegy szomszédságában található, amelyek kiváló túralehetőséget biztosítanak még a kirándulók számára.

A turistautat Tardos felől közelítjük meg, a Bányahegyi útról, ami az elejénél egy sorompóval is zárva van, de csak az autósok előtt. A közelben egy parkolót is találunk.

Elindulunk a szekérúton be az erdőbe, ahol nemsokára balra fordulunk a kék-kereszt jelzésű turistaútra, ahol már a Fiar-bükösben haladunk tovább. Erről az útról rátérhetnénk még a Kék háromszög jelzésű útra, amely egyenesen a csúcsra vinne minket, de inkább haladunk egyenesen a következő turista kereszteződésig.

Itt rátérünk az országos kék ösvényre, így a Serédi Kastély felé, északról kerülve fogunk majd felmenni a Nagy Gerecse csúcsra, sokkal több látnivalóval.

Egy 3 km-es kellemes séta után meg is érkezünk a Serédi Kastélyhoz.

Itt már a csúcs északi fokánál vagyunk, és egy kereszteződéshez is elérünk, ahol letérünk a kék jelzésű útról a kék-háromszögre, tovább kerülve a csúcs a keleti oldala felé, szép lassan emelkedve. Innen még 3km a csúcs.

Amikor meglátjuk a hatalmas TV torony árbócát, akkor tudjuk, hogy megérkeztünk.

Elsétálunk a TV torony mellett, még mindig a kék-háromszög jelzés kíséretében, ami után találjuk a legmagasabb pontját a Gerecsének, de a sűrű fák miatt, sajnos a kilátásunk nem a legjobb.  

Tovább haladva egy geodéziai tornyot találunk, aminek ugye a tetejéről már jó kilátásunk lenne, de hatalmas piros betűkkel tiltják a belépést.

Felhívják arra a figyelmet, hogy a kilátó életveszélyes állapotban van, amiről magam is megbizonyosodtam. A neten fellelt túraleírások még arról számolnak be, hogy nincs rossz állapotban a torony, DE, azok a túraleírások már régen íródhattak, ugyanis a kilátó belsejében mindent súlyosan megkárosított a rozsda, és felmenni őrültség.

Én felmentem, hogy önöknek már ne keljen, de biztos, hogy még egyszer nem mennék már fel, ugyanis a vaslépcsők amellett, hogy rozsdásak, még hiányosak is. Ahogy felkapaszkodtam a megmaradt vas elemeken, éreztem, hogy túl sokat hajlanak. Nehezen, de végül felértem. Kérem, önök ne menjenek fel!!!

Nem mondanám hihetetlennek a kilátást, de kellemesnek igen.

Nem sokat maradtam a torony tetején. Szerencsére sikerült zökkenőmentesen is lejönnöm róla. Aztán indultam tovább a sűrű bükkösbe, délnyugat felé, le a hegyről.

Az erdő annyira szép, hogy minden perce élvezetes volt a levezető útnak, aminek az utolsó harmada olyan meredek volt, hogy technikás lépéseket igényelt.

Elérkeztem a Fiaros Bükk megállópontra, ahol a Kék-háromszög és az országos kék turistaútja keresztezi egymást.

Innen már nem voltam messze a túrám kiindulópontjához, amihez még mindig a kék-háromszög jelzésű utamat folytattam tovább.